A Mecsekaljára tervezett borút első állomása a Szekszárdi Bodri pincészet hangulatos kisvendéglője volt.

Autentikus halásztanya házias ízekkel, friss és lényegretörő  választékkal, napi kínálattal, búboskemencével csalogatja vendégeit a mindössze 20 férőhelyes csárdába.

A Halászlé nem okozott maradandó élményt, de a házi gyufatészta nagyon jól sikerült.

A következő állomás Villány. Vendéglátónk Boncz Attila borosgazda, aki remek hangulatot teremtett már a megérkezésünkkor, igazi , hamisítatlan vendégfogadással.

Ekkor már készült meglepetésvacsoránk a feltüzelt kemencében, melyből csodálatos illatok szivárogtak, megidítva a gyomornedvek termelését.

Amíg az étel sült, egy kicsit körbenéztünk a környéken, elsőként Bock József pincészetében, ahol a kóstolást sem felejtettük el ; egy üveg finom 2006-os Ermitage-t elemeztünk.

Majd szemügyre vettük a Malatinszky kúriát is.

Ez a borvidék valóban Mediterrán, ezt bizonyították a banán és citromfák a gazdák birtokain.

A Gere Tamás pincészetet csak távolról szemléltük, csakúgy, mint a Vitényi pincét,

vagy az éppen szüretelőket vagy a további, portékáikat prezentáló kisebb borászok vendéglátóegységeit.

Majd a Teleky bormúzeumot

Aztán egy újabb kóstolás a Gál pincészet jóvoltából. Itt még egy metszőollókiállítás is helyet kapott a borok árnyékában, talán ezért is hívták törzsvendég barátaim "ollókezü Edwárd" borászatnak.

Ennyi kóstolgatás után ideje volt megnézni elkészült-e a vacsora. A beigért malacsült a várakozásnak megfelelően szép lett, az íze, porhanyóssága és ropogósra sült bőre viszont felültmúlta várakozásaimat.

Hab volt a tortán a kemencében a malac mellett megsült diós-mazsolás kuglóf.

A Harkányi piacon, valamint a Cecei házak előtt savanyúságok páratlan kínálatával szembesültünk.

Ha már egyszer erre jártunk megnéztük a hegyen élő eldugott borászatok termését is.

Belebotlottunk Gere Attila egyik termelőjébe is, ahol szintén kiváló borokkal ajándékozhattuk meg vörös Magyar nedüre szomjazó torkunkat.

A jó bor készítésének titka : , egy jó fekvésü terület, egy jó borász, és egy pince. Persze legyen, aki megissza!

A vacsora ma sem okozott csalódást, kacsasült, párolt lilakáposzta,petrezselymes burgonya...

...de ki ne hagyjuk a remek birkapörköltet sem

.....és akkor még meg sem említettem a reggelinket, ami kizárólag házilag készült sonka,kolbász, szalámi, disznósajt, pástétomok, túró és tepertőkrémek......hogy csak a kedvenceimet említsem.

Ezek után mondjam azt, hogy nem csalódtunk? De igen, ezek után csalódunk majd eleget, ha összevetjük ezt a falusi vendéglátást a megszokott silány minőségű éttermi kínálattal.

Tisztelt Boncz család! A pozitív kritikám őszinte volt, de ebben a beszámolóban nincs helye az ömlengésnek. Közhelyek helyett beszéljenek a képek!

Köszönettel: A Gasztronauta