Olaszország.....és az olasz konyha ami  igazán lázba tud hozni, ha ételt készítek.

 A csodálatos, műemlékekkel és ásatásokkal teli Aquiella városka volt az első, amit Olaszországból megismerhettem. Az Itáliai egyedi, engem teljesen magával ragadó hangulat már a megérkezésünk napján arra késztetett, hogy keressünk egy hamisítatlan olaszos vendéglőt, vonzó, pörgős terasszal, friss helyi specialitásokkal. Így hát elindultunk Gasztrovadászatra, Gasztronauata familia módra.

Szerettem volna  lefényképezni első igazi Olasz vacsoránkat, de talán jobb, hogy nem tettem. Egyszer élünk alapon elhatároztam, ha már egyszer itt vagyok, kieszem a tenger apraja-nagyját, de csak szép sorjában. A haltál 2 féle módon, grillen és bundában volt elérhető, sajnos az égett grillapról rárakódott feketeszén átható íze miatt, nem sokat éreztem a halakból, a scampi, a kalamári ízéből.  A saláta jó lett volna, ha a pincér odaért volna asztalunkhoz a saját maga által felajánlott házi olíva és öreg balzsamecet kíséretében.

Döntenem kellett a hideg hal és az ízesítetlen saláta között! Persze ez lehetne véletlen, de a sok friss zöldség-padlizsán cukkini,paradicsom,articsóka- valamint a társuknak szegődött kecskesajt, ha lehet még feketébbre és kesernyésebbre sült, szinte teljesen élvezhetetlenné vált. Legalább a srácok pizzája hozta a formáját ami a  szemünk láttára készült, majd fával fűtött kemencében sült meg. Összességében drága és csapnivaló volt, azt hiszem jobban jártam volna, ha én is pizzát kérek.  Első próbálkozás után ritkán adom fel, ezért egy szűk sikátorok közötti romantikus esti séta, hamísítatlan olaszos hangulattal, teraszokkal, énekléssel tarkított vendéglőivel ismét vonzóvá tette a helyi gasztronómiát, ezért a negatív élménytől megszabadulva ismét rávettem családomat egy könnyű vacsorára.

Most , hogy már semmit nem bíztunk a véletlenre, a srácok ismét pizzát kértek , sajnos most még kevesebb sikerrel. Én alaposan átgondolva, a székek között futkározó pincérnőt gondosan kikérdezve minden apró részletről, ismét hagytam magam behúzni a csőbe. (a képen állítólag egy Minestrone látható!)  

A napi friss ajánlat Jakabkagyló volt 2 féle képpen  elkészítve, pastával vagy gnoccival kínálták. Szinte tutira mentem, elégedetten dőltem hátra a széken, miközben helyet csináltam az asztalon a kézmosónak, ám hiába.....Egymaroknyi mirelite burgonyagombóc landolt hosszú-hosszú idő elteltével előttem -az egyébként szépen megterített tiszta abroszon- darált , száraz kagylóhússal összeforgatva. Egy újabb ismeretlen száguldó pincér gyors kérdése a parmesánra való invitálásra némi fényt varázsolt csalódott arcomra, de sajnos a rövid étkezés ideje alatt nem sikerült odaérni sem az ígért kiegészítővel, sem a szárazság enyhítésére kért olívával. Hangulat ide, italia feeling oda, végérvényesen kezembe vettem az irányítást. Húsbolt, halbolt, zöldséges, fűszeres, pékség, na megy egy hatalmas tele kosár Prosciuttoval, borokkal, Genovai házi pestoval,  mortadellával, halakkal, rákokkal, kagylóval, ruccolával, mángolddal,  többféle olajbogyóval és tartalmával, pár kiló sótésztával és különböző rizottó rizzsel elégedetten indultunk haza késő esti lakománkra. :-)  hát ennyit az egyébként kihagyhatatlan Olaszország gasztronómiai élményeiről. Magad uram, ha szolgád nincsen!