Könnyező szemekkel, meghatott lelkem minden szeretetével fordulok hozzád, közben hálát adva a Jó Istennek, megteremtette azt a sorsszerű lehetőséget: találkozzunk!

Mert ez a találkozás meggyőződésem sorsszerű, mert lehetőség és a tehetség egy csillagzat alatt nagyon ritkán néz fel az égre. Lehetőséget adhatok Neked, ez számomra olyan siker, mintha saját magam érném el azt, amit Te elérsz, mintha kezemet fognád, s velem együtt szárnyalnál.

Még alig ismerjük egymást, cikkeid alapján ítéllek meg, mert magamról tudom, egy embernek az az igazi énje!

Ha tovább fejlődsz, - s én kitartó leszek -  a Magyar Szakácsoknak irányt mutatsz úgy, hogy közben nem rombolsz, pusztítasz, hanem alkotsz, építesz, segítesz a gödör falába lépcsőt vájni, min felkaptathatunk oda, ahol már sík a terep, mindenki egyenlő eséllyel indúlhat tovább.

Őszintén, szívből írtam a fentieket!

.......egy volt barát