A Dalmáciai gasztronómiai élményeim ébresztettek rá, hogy az egyszerűségben rejlik a csoda. Az egyszerű elkészítésben, de az istenadta kiváló adottságokat felhasználva, a kitünő alapanyagok nélkül ez a konyha sem lenne olyan, amilyen...

Nyári kirándulásaink egyike a Starigrad-Paklenicán található egyszerű kis tengerparti Riviera panzió volt, ami  konyhájával tett jó benyomást rám, valamint emlékezetes maradt a háziak vendégszeretetéről.

A Zadari halpiac kínálatát ismerve elcsodálkoztam, hogy sok helybélinek a bevásárlókosarában ott trónolt néhány fagyasztott tengeri holmi is. Igaz, hogy ezek konyhakész állapotban kerülnek a piacra, és tovább elállnak a fagyasztószekrényben, mégsem mertem volna elképzelni, hogy közvetlenül a tengerparton fekvő településeken van, aki nem friss tengeri herkentyűkből készíti ek kései vacsoráját.

Irigylésre méltó , hogy Rozmaringbokrokból álló kerítéssel választják le néhányan a telekhatáraikat, itthon pedig kisebb vagyont fizettem ki a zöldségesnek amikor egy borvacsorára rozmaringágon grillezett kecsegefilét készítettem puliszkával és friss lecsóval.

A nap friss fogásai közé került fel a napi ajánlatba ez a kissé túlsütött Makréla, viszont nem volt száraz a húsa és viszonylag jól ízesítették egy helyi kockásabroszos kisvendéglőben.

Csodásra sikerült viszont ez a gusztusos Aranydurbincs, amit a háziak készítettek el nekem, mint helyi specialitásra ácsingozó éhező túristának.

Csakúgy, mint a tengeri halakkal töltött grillezett Kalamárit, amit a hajnalban nyitó Zadari halpiac friss portékái között válogatott számomra az öreg tulajdonos. Sajnálom, hogy egyszer sem tudtam rávenni magam a kora hajnali kelésre, ami lehetővé tette volna, hogy vele tartsak egy reggeli portyára és halszagtól bűzlő fotómasinámat kedvemre kattingathassam.

A Pag szigetén található  autentikus halászcsárda kínálatában észrevehető  volt az olasz hatás. A klasszikusnak talán nem mondható horvát konyha specialitásai között is visszatükröződött a vendégek igényeihez való görcsös megfelni akarás.

A Horvát pizza terítéken, ám gyermekeim állítják, jobb mint az eredeti.

A Spagetti Bolognese olasz klasszikus étel is egy kissé leegyszerüsítve került az asztalra. A formaggiora tett célzás pedig valószínüleg felért egy betyáros káromkodással, amire sajnos nem volt orvoslás.

A Panziónk kertje is csupa kaland volt számomra a maga egyszerű őshonos növényzetével, jellegzetes fűszereivel és gyümölcseivel.

A saláták garmada virágládákban, amit  a vacsoraidő kezdete előtt néhány perccel alaposan megritkítottak zölden dúskáló javaitól, majd olívaolajjal, valamint friss lime levével, vagy saját szőlőjükből készített vörösborecettel ízesítenek, na és persze egy nagy halom frissen szedett bazsalikomlevéllel dísítják, hiszen tudják, hogy ezt szeretem!

Az Articsóka, amit megmondom őszintén leginkább csak konzervált formában volt alkalmam megtapasztalni, most teljes közelségbe került hozzám.

Az olajfák, melyeknek gyümölcsét a szüret után elviszik a présházba, kilónként 10 kunáért kipréseltetik, majd csak úgy finomítatlanul, rostanyagban dúskálva csatos üvegekbe teszik, majd hűvös helyen tárolják. A magja állítólag egészben lenyelve jó a gyomorbántalmakra. Nos ezt a házi olívaolajat féltve őrzik, csak keveset csepegtenek belőle szokásos esti salátánkra

A Limefa, és érlelődő termése, amiért szintén nem a helyi közértbe szaladnak, csak ki a kertbe.

A Fügefa, ami még itt nem érett be, de a gyümölcspiacon már szerepelt a délebbről érkező kofák kínálatában.

Az igénytelen zsálya, ami mindenhol megterem a mediterrán éghajlaton.

vagy a bazsalikomkert, amiről nem kezdek dilemmázásba, hiszen kedvenc fűszernövényemről ódákat zenghetnék.

A házigazda évtizedekig szakácskodott Németországban, majd a megkeresett anyagi javakat saját kis tengerparti panziója létrehozására fordította, a maradékból pedig napsütötte domboldali telket vásárolt, hogy saját termesztésű zöldséget, gyümölcsöt tudjon felhasználni vendégeinek.

Arra sem mondott nemet, hogy megtanít a Dalmát Bárány elkészítésére, amiről valójában azt gondoltam egy szupertitkos és speciáis művelettel elkészített, fűszerekkel gazdagon illatosított ételról van szó. Ám tévedtem, az alapanyag kiváló minőségében, valamint az elkészítés egyszerü, de szakszerű módjában rejlik a "Dalmát csoda" titka......

A Frissen vágott egész bárányt felkészítik egy vastag farúdra

Kívül-belül tengeri durva sóval hintik a húst

Majd a saját csülkeivel kötik össze a bárányt a hasalján speciális technikával

Egy fujtatóval ellátott hatalmas kemencébe helyezik, amit egy házilag tákolt forgatómotor egészít ki, mint automatika

4 óra elteltével a parázson készül el a híres Dalmát bárány

A darabolás eszközei már az asztalon várták a mestert

Aztán elkezdődött a trancsírozás

Az asztalra parázsban sült burgonyával, bazsalikomos-citromos káposztasalátával került

A háziak megérdemelték a lazítást a nap végén.

Azt hiszem ilyen az , amikor az ember megbecsült vendégnek érzi magát, és most igazán sajnáltam, hogy őseim egykor elvándoroltak északabbra erről a területről.