2008. feb 17.

A szakma prostituáltjai

írta: Gasztronauta
A szakma prostituáltjai

 

Gasztronauta: A szakma prostituáltjai


u8shvsbhz5jhvoevnnchp3lsaeyvsy.jpgLesújtó, amit most írni készülök szakmánk árnyoldalairól, de sajnos ez az igazság!
Persze akinek nem inge…
Kik, és milyen alapon dönthetik el ma Magyarországon, hogy ki érdemes a mesteri cím elnyerésére? Sőt! Milyen előképzettség (előképzetlenség?) kell ahhoz, hogy valaki eljusson a mestervizsga küszöbére?
Egyébként aki elvégzi az egyre gyengébb felvételi követelményszint  teljesítése után a mesterkurzust, nem lesz jobb szakács, mint azelőtt volt.  Maga a tanfolyam és a mestervizsga semmilyen többletet nem nyújt az alapfokú képzéshez képest, tehát a  mesterlevéllel a roskatag szakmai alapokra ráteszünk még egy jó nagy adag semmit!
Az oktatást már nem taglalnám, hiszen rengeteg cikk jelent meg már arról, hogy nincs megfelelő képzés hazánkban, ami igaz is, de arról nem szól a fáma, hogy magasabb szinten pedig jelen van a korrupció, - a  magasabb szakmai szintre való emelkedés a részvétellel már garantált (!) - amibe belekényszerítik az amúgy realitásukról híres oktatókat  és a vizsgáztatókat is.

 Ide még egy bekezdést utólagos beillesztését nem tudok kihagyni, ugye kétféle mesteri címről beszélünk.      1. az adományozott, elnevezése a  "Mesterszakács", aki 3, már mesterré vált  cimbora ajánlására lehet mester és egy kis baráti alkalmassági elbeszélgetés után már meg is van a cím. A másik a szerzett "szakácsmester" cím, ennek csökkentik folyamatosan a felvételi követelményeit és néhány alkalmas - szakiskolához hasonlatos- gyakorlati képzés után már indulhat is a mestervizsgán, ami még mai egy menü megfőzőséből és aszpikos hidegtál helyszíni felrakásából áll mindössze.

Azt gondolom, hogy ez egy szakács szakmunkás számára lehetne a szakmai vizsga minimális követelményszintje, de ne legyek szőrös szívű, mesteri  fokozatra való jelentekéskor a minimális belépőszintnek gondolom, ami ma mesteri szint. A mesterré válás követelményének a minimuma pedig a legkorszerűbSzakácsíró.jpgb konyhatechnológiák és tálalási trendek megismerése és alkalmazása a majdani menüsorban történő alkalmazása kellene, hogy legyen. A Séfek, akik a mestervizsgára jelentkeznek  pedig vágynak az új tudásra, ezt kétségek nélkül állítom, de csalódás számukra mind a vizsgakövetelmény, mind pedig az oktatás színvonala. A néhány tévedésből megbízott jó szakember, -akik értéket tudnának átadni a következő generációnak- pedig hamar kikerül ebből a bűvös baráti körből. Ezt pedig tapasztalatból állítom. 

Sajnos ismerek több olyan oktatót is, aki egy épkézláb étel elkészítésére is alkalmatlan, mégis számos szakmai prosti22222.jpg
elismerő cím birtokában tengeti tanáréveit, pedig néhány év a konyhában sokkal hasznosabb időtöltés lenne neki és diákjai számára is.
Egy mai szakács szakoktató nemrég még arról volt híres (?), hogy Ő szelte az ország talán legvékonyabb húsát, egy másik elismert szakoktató pedig arra tanítja diákjait, hogy a mustárban agyonpácolt (hidegen denatutált) hátszín papírvékonyra verve, az igazi rostélyos!! Szégyen, és gyalázat, ami itt folyik az oktatás terén!
Persze a kéz kezet mos alapon egymást segítik előnyös pozíciókba, Önös érdekektől vezérelve, mit sem törődve a szakmánk színvonalával.
 Ha rajtam múlna, nem engednék tanulókat felkészíteni olyan embereknek, akik soha nem dolgoztak magas szinten szakmájukban, és nem oktathatna mesterjelölteket az, aki nincs olyan elméleti és gyakorlati szinten, ami ma nem üti meg a legmagasabb mércét!
 Elcsépeltté, és értéktelenné válik így  hosszú és elhivatott szakmai munkánk hőn áhított elismerése; a  Mesteri cím.
 
     letoltes.jpgSokan vannak, kik nem csak szakmaszeretetből kénytelenek nap, mint nap átlépni zsírgőzben fortyogó konyháik küszöbét, hanem ez a megélhetési forrásuk, gyakran családjaik egyetlen bevételi forrása, ami sok esetben nincs szinkronban az asztalra letett teljesítményükkel.
  Mások, kiket irigyelhetünk, azért űzik ezt a szakmát, csak, mert kedvüket lelik benne,s ha már úgy érzik eleget tapasztaltak vendéglőt nyitnak, miközben gyorsan elfelejtik, hogy annak idején bizony együtt taposták a
 

zöldség-előkészítők kövét valamelyik hozzá betévedt kenyérkeresővel, hizen már oly magas lett az a ló, amiről csak lefele lehet látni.
 A legrosszabb, akik kényszerből, vagy tudatlanságból választották a tőlük olyan messzi távlatokra lévő hivatást, mint amilyen messze esett a Szabó Bakter fejéről az Isten áldása; a kukoricagombóc.
Nos Ők a szakma prostituáltjai! 
 
Hiszen eladják keserves és életunt munkájukat –sokszo
r jó pénzért- miközben cseppet sem érdekli őket sokak áldozatkész törekvése a jobbra, nyomát sem érezni bennük a gasztronómia szeretetének, fel sem fedezhető hozzáállásukban a konyhához való kötődésüknek nyúlfarknyi jele sem.
  A különböző gyorstalpalók csak úgy szarják ki tanfolyamaikról szakácsnak titulált, 
gyermeteg próbálkozásaikról elhíresült, átképzett középkorú vendéglátóipari segédmunkaerőt, hígítva ezzel a szakmát, lehetőséget adva arra, hogy még inkább aláássuk szakmai renoménkat, és letörjék a munkaerőpiaci béreinket.images.jpg
Miközben Nyugat-Európában komoly hiány van képzett séfekből, egyedül Angliában 15000-re lenne szükség belőlük.
Itt úgy próbálják meg átképezni a közélelmezésben dolgozó szakácsokat,hogy visszahívják őket az iskolapadba, csakhogy ezentúl  az egészséges ételek elkészítését fogják tanítani a diákoknak.
Az új táplálkozási standard előírja a több friss gyümölcs, a zöldség, és az olajos halak, magvak, csírák étrendbe való beiktatását a gyermek-elhízások korlátozása
érdekében. Talán fontolgatni kellene a „szakmai disszidálást”!
Anélkül, hogy bárkit is a szakma más országokban történő folytatására sarkallnék, nem szabad elfelejteni, hogy lehetnénk így is a szakma prostituáltjai!
 Ja és még valami, a haknizókról; egy szabadúszó szakács maga döntheti el, mikor dolgozik,  minden egyes munkaóráját  sokkal jobban megfizetik, mint azokét, akik állandó szerződéssel dolgoznak.
Egy mondatban: remek üzletnek tűnik szabadúszó séfnek lenni.
Azt hiszem Ők is a szakma prostituáltjai.
 
c9ecd794f527a6f8bfafeec16ea5e5f6_breakfast-elementary-school-cook-clipart_1600-1600.jpegÉs akkor itt van még a nagy többség, akik nap, mint nap güriznek több-kevesebb 
bérért, gyakran cseppet sem megbecsülve elanyagiasodott, pénzorientált világunkban.
Olykor megalázkodva, elveket feladva, a biztos megélhetés reményében,  lemondva mindannyi elképzelésről és önmegvalósításról , elfelejtve mind azt a sok kezdeti ambíciót, amivel nekivágtak az első lépcsőfoknak.
Szép lassan lemondunk minden álmunkról, elfogadjuk, hogy csak arra van igény amit éppen csinálunk, és megvárjuk míg egyszer csak meghal bennünk a remény is, véglegesen és utoljára.
 Sajnos, Mi vagyunk  szakmánk igazi prostituáltjai!

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
1
Szólj hozzá
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
1

kritika