Kikértük a véleményét négy ismert szakembernek, mondják el észrevételeiket, szerintük mit lehetne tenni e nemes ügy érdekében.

 

A megkérdezettek:
Ortó Gyula olimpiai aranyérmes, Törjék Attila világkupa aranyérmes (napi legjobb), Zoboki Zoltán világkupa bronzérmes és Mózes Péter konyhafőnök az ÉTREND Magyarországi Konyhafőnökök Klubja egyik alapítója.
Riporter:

Vomberg Frigyes, a Várkert Kaszinó volt Chefje, Gasztronómiai szakíró:” Reménykedtem az MNGSZ megújulásában, de jó ideje látom, hogy az általuk követett út nem a megújulás útja."

 

Mennyire van a szakma képviselve, és ezt ki látja el?
O. Gy:
Tulajdonképpen a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség dolga, feladata lenne, de sajnos évek óta nem történik fellendülés. Náluk futnak össze azok a lehetséges, vagy vélt dolgok, információk, amik már megvalósultak, illetve a hosszas átfutási idő miatt az információk használhatatlanná válnak. Ebben a szervezetben a régiók munkája a mérvadó. A szövetség csak kiadja a feladatot, és azt a régiók hajtják végre. Ez jól megy, mert sajátjuknak tekintik, viszont a szövetség a megvalósult dolgokat nem tudja kellőképpen továbbadni. De a régiók irányításában is sokan elfelejtették mi az, hogy szakács szakma. Nagyon befolyásoló lett a pénz.
Z.Z:
Ők a hatalmat birtokolják. Sem a szakma sem a versenyzők érdekében nincs lobbizás. Tehát a partvonalon vagyunk. A kiválasztottakon kívül mindenki önjáró.
T.A:
Arra lenne szükség, hogy időben kapjunk információkat, egyformán és nem csak a kiválasztottak. Lehet, akkor az eredmények is fényesebbek lennének. Minden magyar szakácsot kellene, hogy képviseljenek, főleg külföldön. A szövetség nem tölti be a feladatát szerintem sem a versenyzésben, sem a napi munkában.

 

Csak egy hajó létezik a magyar gasztronómiában. Miért van akkor szükség külön csónakokra?
Z.Z:
A régiókkal kapcsolatban szeretném megemlíteni egy megtörtént dolgot. Mi létrehoztunk egy önálló gasztronómiai szervezetet Szolnokon 1994-ben. A gerincét 20 fiatal szakács adta. Versenyeztünk, és szép eredményeket értünk el. Ebben az időben volt szó a régiók kialakításáról, és több idősebb kollega tanácsára belépett a csoport a régióba, mint mag. Aztán szépen el is sorvadt. Nem tartották meg a szavukat, ígértek segítséget, de az csak ígéret szintjén maradt. Hát ez is a szövetség!
M.P:
Ha cinikus akarok lenni akkor megkérdezem : Mi, az hogy szövetség?
Én már 10 éve kiléptem, mert nem éreztem hasznát. Minden évben mehettem volna az éves közgyűlésre, de miért ?! Saját esetemből kiindulva nem érzem, éreztem a képviseletet. Nem érzékelhető a haladás a fejlődés. Volt még pár szervezet amibe beléptem, de amikor láttam hogy üzemelnek akkor kiléptem. Csak a látszat nem elég. Valamit már tenni is kell. Arra lenne szükség, hogy valamilyen szervezet, már ténylegesen segítse a szakembereket, sőt a leendőket is.

 

Szó esett a leendő szakemberekről. Mit tehetünk az érdekükben? Kinek lenne a feladata?
O.Gy:
Vannak nagyon jó szakembereink, az ő feladatuk a jövő generációjának átadni tudásukat. Érezzék magukénak ezt a feladatot, és ne forduljanak befelé. Mindenki vegye észre, hogy minden tanulóban egy potenciális kolléga, szakember van. Nincs szükség felesleges megaláztatásokra, lekezelésekre. Aki komolyan veszi a szakmáját az csak teljes odaadással tudja azt művelni, megszállottan, és ebben a feladatban rájuk kell támaszkodni. Kell az is, hogy a fiatalokban is legyen akarat, kitartás, érezzék, hogy ezért áldozni kell és érdemes. Ha érdeklődnek , ne legyenek elutasítva, hanem legyen aki elmagyarázza, megmutatja. A fiatalokban tudatosítani kell, hogy senki sem kényszeríttette őket arra, hogy a szakács pályát válasszák , de ha ez mellett döntöttek, akkor azt csinálják jól, mert ez, az ő felelőségük. Valósítsák meg önmagukat a munkájukban, maradjon utánuk valami!
T.A:
Én azt szeretném, ha méltóságot tudnánk szerezni ennek a szakmának.
Viccesen szólva: minden szakács érezze azt, hogy a munkásosztály arisztokratája. A keze mindig tejben, vajban fürdik, és sapkáját még a Pápa előtt sem kell levennie.
M.P:
A szövetségnek lett volna a feladata, hogy az oktatásban képviselje a szakmai vonalat. Az ő számlájára írom azt hogy időben nem emelt szót azért, hogy a szakma ne járassa le magát. Szomorú tény, hogy olyan fiatalok kerülnek ki az iskolából akik egy köretet nem tudnak elkészíteni. Ne is beszéljünk egy jóízű levesről esetleg főzelékről. Belőlük lesznek a betanított munkások, akik csak részfeladatokra alkalmasak.

 

Milyen értéke van a védnöki táblának, vagy más minősítéseknek?    
O.Gy:
Nem lehet tudni, ki és miért kapja. Nem hozzák nyilvánosságra az odaítélés elvárásait. Hallott-e már valaki, hogy visszavonták a védnöki táblát valamely üzlettől ezért, vagy azért?
Z.Z:
Külföldön ennek hiteles háttere van, és a külföldi vendég ebből indul ki. A magyar vendég meg nem tud tájékozódni, hogy mi az alapja és az értékrendje.
M.P:
A védnöki táblának nincs nagy jelentősége szerintem. A Chaine szervezet is ahogy szélesedett már nem azt adja amit kellene. A Tízes listát értékelem, csak szakosodásra kéne törekednie, hogy többen kapjanak lehetőséget a megmérettetésre. Úgy vélem, hogy az éttermek legjobb fokmérője a látogatottsága.

 

Részletek Vomberg Frigyes jó néhány éve készült riportjából
….és mintha ma is aktuális lenne ….