MERENGŐ

Néha elgondolkodom, miért oly nehéz ennem egy jót, hiszen számtalan mesteri címet birtokló chef által vezetett konyha található kishazánkban is. Talán nálunk a cím nem kötelez? Franciaország mesterszakácsainak kódexében szerepel néhány érdekes mondat arról, hogy miként tekintsünk vendégünkre: Barátként, pontosabban leendő barátunkként függetlenül annak rangjától, vagy társadalmi helyzetétől.

Nem is beszélve a szakmai alázatról, amit nem szabad félreértelmezni; szakmánkkal szemben kellene kellő alázattal viseltetnünk, mert már rég nem vagyunk a szakma nagy öregjei által kitaposott ösvényen, sőt annak még csak a közelében sem.

Kétségbeesve próbálom utazásaim során megtapasztalni az eldugott helyeken megőrzött hagyományokat, de rá kell jönnöm, ahogy a magyarságtudatot, úgy a gasztronómiánkat is csak jelenlegi határainkon túl őrzik, azzal a hű szeretettel, ami nem hagy minket elveszni sehol a világon, Mátyás király korától, napjainkig, csakis egyedül itthon, Magyarországon

A magyar gasztronómia elkorcsosult útvesztőjében keressük helyünket nap, mint nap, elfuseráltan próbáljuk utánozni különböző nemzetek konyháinak remekeit saját ízlésünkre finomítva, sőt még ezek édes elegyét is az asztalra erőltetjük mások fakanalával ékeskedve.

Ez a helyes út a tradicionális magyar konyhaművészet megújításához?

Nemhogy régi jó ételeinket formálnánk mai magyar gyomornak megfelelőbbé, egészségesebbé, emészthetőbbé, kevésbé károssá szervezetünk számára, mert nem igaz a hír, hogy a betegségeink az ételeinknek köszönhető, hanem magunknak, a táplálkozási szokásainknak és az étkezési kultúránk hiányának.

Ételben az orvosság, tarja a mondás, de fontos hogy örömet is leljünk az étkezésben, mert az boldogsághormont termel, a boldogság egészséghez vezet, az egészség meg a hosszú élet titka, tehát a jó ételek ezek szerint meghosszabbíthatják életünket?

Micsoda felfedezés!...és micsoda felelősség a felnövekvő szakácstársadalom számára, hogy tehet valamit az elkeserítő statisztikák javítása érdekében, ami a Magyarok halandóságát a lista élmezőnyébe sorolja.

Hát ezért nem tudom magamba fojtani a vendéglői tapasztalataimat, és hiszem, hogy építő jellegű kritikáimat nem veszik rossz néven az érintettek, mert csak segítő szándék vezérel, kizárólag a nemrég még oly híres gasztronómiánk érdekében.

Isten engem úgy segéljen!

GASZTRONAUTA jegyzete