ŐSHONOS ÁLLATOK
Őshonos Állatok
A magyar Alföld honfoglalás óta tenyésztett szarvasmarhája. Hosszú idõn keresztül (1400-1700) Közép-Európa legkeresettebb hízómarhája. Szilárd szervezetû, szívós, rendkívül igénytelen. Húsa finom rostú, igen ízletes.
Magyar tarka marha
A XIX. sz. végén tenyésztették ki a magyar szürke marhából, elsõsorban a szimentáli marhával történõ keresztezés révén. Kitûnõ kettõshasznosítású fajta, tejelékenysége és hústermelõ képessége egyaránt kiváló.
Hortobágyi racka juh
(fehér változat)
Õsi magyar parlagi juh. A kos és az anya is dugóhúzószerûen csavarodott, V-alakú szarvat visel. Gyapjútermelõ képessége és tejelékenysége egyaránt jó. Bundája tincsekbõl áll, a tincsek hossza 25-30 cm. Edzett, ellenálló, igénytelen fajta.
Hortobágyi racka juh
(fekete változat)
Tulajdonságai és genetikai értékei megegyeznek a fehér változatéval. A fej és a lábak fényesfeketék, a szarv fekete vagy palaszürke. A bunda is fekete, idõsebb korban a fehér szõrök megjelenése miatt megszürkül. Mindkét változatából a Hortobágyon található még jelentõsebb állomány.
Cikta juh
A XVIII. sz. óta tenyésztik Magyarországon, elsõsorban Tolnában és Baranyában. Gyapjú- és hústermelõ képessége hasonló a cigájáéhoz.
Cigája juh
Gyapja fehér, de gyakori a tûzött fajta is. Gyapjútermelése mellett jó hústermelõ, edzett, ellenálló fajta.
Kecske
Háziasítása a kõkorszakban történt. Hazánkban legelterjedtebb a nemesített fehér magyar tejelõ kecske. Szegény viszonyok között is jelentõs mennyiségû tejet termel. Teje igen tápláló összetételû, különösen gyermekek táplálékaként értékes.
Gyimesi racka juh
A racka erdélyi változata. Durva, kevert gyapjút termelõ (durvább felszõrök finomabb pehelyszálakkal keverve) jól tejelõ, igénytelen, a mostoha idõjáráshoz is jól alkalmazkodó fajta.
Mangalica sertés
Mindhárom színváltozatban (szõke, vörös, fecskehasú) megtalálható még hazánkban. A XIX. sz. óta tenyésztett, lassú fejlõdésû, magyar zsírsertés fajta. Értékét a takarmánnyal szembeni igénytelensége, edzettsége és ellenálló képessége adja.
Magyar vadas nyúl
A prémesállatok közül legkorábban a nyulat háziasították, hazánkban a magyar vadas tekinthetõ a legrégebbi fajtának. Kettõs hasznosítású, hús és prémtermelésre egyaránt alkalmas fajta.
Magyar tyúkfajta
A honfoglaló magyarság tyúktartásáról nincsenek adatszerû bizonyítékaink. A mindezideig létezõ és nagyra értékelt magyar tyúkfajta a középnagyságú sárga, fehér, és kendermagos színû változat a középkori évszázadokban alakult ki. Kisázsiai eredetû és a törökök által betelepített fajtának tekinthetõ az erdélyi kopasznyakú tyúk, amely a magyar tyúknál valamivel nagyobb testû, vadmadár formájú. Ezek a fajták hús-, és tojástermelésre egyaránt alkalmasak, melyek a külterjes tartási módot szorgalmas élelemkeresõ készséggel, edzett szervezettel, jól hasznosítják.
Magyar vadas kacsa
A kacsa õse a tõkésréce. A régi magyar fajták közül leggyakoribb a fehér szín, de elõfordul a tarka és vadas változat is. Igénytelen, ellenálló szervezetû
Pulyka
A pulyka õse a vadpulyka ma is megtalálható Észak- és Közép-Amerikában. Háziasítása idõszámításunk szerint 1000 körül indulhatott meg Amerikában. Európába feltehetõen a spanyol hódítók hozták, 1519-tõl írásos bizonyítékok errõl tanúskodnak. Hazánkban a bronz és réz színû változata tekinthetõ régi magyar fajtának. Edzett, ellenálló, elsõsorban rovarevõ. Táplálékát kora tavasztól késõ õszig természetes legelõkön is megszerzi.
Fodrostollú magyar lúd
A ludat i.e. 4000 évvel háziasították Babilóniában. A magyar lúd fehér, tarka és fodros változatban fordul elõ. Az Alföldön a nagyobb testû fehér és fodros, a Dunántúlon a kisebb testû, gyakran tarka színû egyedek voltak honosak. Igénytelen, a külterjes tartáshoz jól alkalmazkodó, hízlalás után jó hús- és májtermelõ fajta.